Nyolc perc október 10-én

A Bybit közzétett szabálya szerint a 100-szoros tőkeáttétellel emelkedésre játszó pozíciót már akkor lezárják, ha a tőzsde referenciaára 0,5%-kal a belépési ár alá esik, 10-szeres tőkeáttételnél pedig 9,5%-os esésnél.

A szabály kiindulópontja a tőkeáttétel: a kereskedő a pozíció értékének csak egy részét teszi le biztosítékként, és ezt a részt nevezik fedezetnek. 100-szoros tőkeáttételnél a pozíció értékének 1%-át teszi le, 10-szeresnél a 10%-át. A tőzsde nem várja meg, amíg ez a fedezet elfogy, mert a szabálya a pozíció értékének egy kis részét visszatartja, és amikor a fedezetből már csak ennyi marad, kényszerrel lezárja a pozíciót. Ezt a kényszerű lezárást nevezik likvidációnak (kényszerzárásnak). A Bybiten a tőzsde referenciaára indítja el, vagyis egy olyan ár, amelyet a tőzsde maga számol, és nem azonos az utolsó kötés árával.^[3]

A Bybit súgóoldala szerint egy legfeljebb 2 millió USDT értékű bitcoin-pozíciónál a visszatartott rész a pozíció értékének 0,5%-a (az USDT az amerikai dollárhoz kötött token). Ez a súgó példája, és nem tudjuk megerősíteni, hogy október 10-én minden pozícióra ennyi volt.^[3] Vegyük a legegyszerűbb esetet: egyetlen, emelkedésre játszó pozíciót, amely mögött csak a saját fedezete áll, díjak, finanszírozási díj és utólag hozzáadott fedezet nélkül. Ilyenkor a belépési ártól a likvidációig hátralévő távolság a letett fedezet és a visszatartott rész különbsége. 100-szoros tőkeáttételnél tehát már a referenciaár 0,5%-os esése lezárja a pozíciót, 10-szeresnél a 9,5%-os, vagyis a kereskedő elveszíti a pozícióját, mielőtt az ár a letett fedezet teljes mértékével elmozdulna.

Ha viszont a kereskedő a teljes számlaegyenlegét állítja minden pozíciója mögé, az egy pozícióra választott tőkeáttétel már nem határozza meg, mennyit mozdulhat az ár, mielőtt a pozíciót lezárják. Az ábra ezért azt mutatja meg, hogyan működik a szabály, azt nem, hol állt bármelyik kereskedő. Egy feltételezett belépési árból indul, mert a Bybit, amelynek a szabályát az ábra használja, nem teszi közzé, hol vannak a kereskedői pozícióinak likvidációs árai. Akár a saját fedezete áll egy pozíció mögött, akár az egész számla, a lezárás kereskedéssel jár, és a kényszerű ügylet mehet az ajánlati könyvbe, vagyis a tőzsde nyilvános listájára a vételi és eladási ajánlatokról, de a tőzsde más úton is kezelheti.

Az emelkedésre játszó pozíció kényszerzárása eladás, és ha ezt az eladást az ajánlati könyvben kötik meg, tovább nyomhatja lefelé az árat, más pozíciók zárási pontja felé.

Hogy egy kényszerű ügylet merre tolja az árat, az a pozíció oldalán múlik. Az emelkedésre játszó pozíciót longnak, az esésre játszót shortnak nevezik; a long lezárása eladás, a short lezárása vétel. Hogy az ügylet hová kerül, azt az egyes tőzsdék szabályai döntik el. A Hyperliquid tőzsdén például a likvidáció először az ajánlati könyvbe megy, olyan megbízásként, amely azonnal teljesül a könyvben várakozó legjobb árakon. A szabályok egy második utat is ismernek, amely megkerüli az ajánlati könyvet (a tőzsde szóhasználatában ez a backstop). Ilyenkor a pozíciót a tőzsde saját likvidációs számlája veszi át, vagy automatikus pozícióleépítés (auto-deleveraging) zárja le, közvetlenül a másik oldalon álló kereskedőkkel szemben.^[4] Az írás ezt a második utat a továbbiakban röviden megkerülő útnak nevezi, és mindkét változatát érti alatta.

Az árat az első út mozdíthatja el. Az ajánlati könyvbe küldött kényszereladás a várakozó legjobb vételi ajánlatokkal teljesül, ezért lejjebb nyomhatja az árat, az alacsonyabb ár pedig más pozíciókat is elvihet a saját likvidációs pontjukig, és az ő kényszereladásaik megint lejjebb nyomhatják. Ezt a hurkot nevezik likvidációs kaszkádnak. Markus Brunnermeier és Lasse Heje Pedersen közgazdászok egy 2009-es tanulmányban „loss spiral”-nak (veszteségspirálnak) nevezték azt a folyamatot, amelyben a pozíción elszenvedett veszteség végül „arra kényszeríti a spekulánsokat, hogy még többet adjanak el, ami további áresést okoz, és így tovább”.^[5] Az amerikai Pénzügyi Stabilitási Felügyeleti Tanács (Financial Stability Oversight Council, FSOC) 2022-ben ugyanerre a hurokra figyelmeztetett a kriptopiacokon: „az áresések veszélybe sodorhatják a tőkeáttételes pozíciókat, ami akár a tőkeáttétel leépítéséhez vagy likvidációhoz is vezethet, és további áreséseket okozhat”.^[6]

Egyik forrás sem bizonyíték október 10-ről, mert a tanulmány kölcsönpénzzel kereskedő hivatásos szereplőket modellez, nem kriptotőzsdéket, a tanács pedig általánosságban figyelmeztetett. Az ár sem mutatja meg, egy esés mekkora része jött kényszerzárásokból, mert a zuhanó ár minden ügyletet egyformán rögzít: azt is, amikor az eladót kényszerítették, azt is, amikor maga döntött az eladás mellett, és azt is, amikor kevesebb vevőt talált, mert a vevők visszahúzódtak az ajánlati könyvből. Ami ellenőrizhető, az a kiinduló helyzet. Egy ilyen lánchoz sok tőkeáttételes pozíciónak kell várakoznia, így ennek előre nyomot kellene hagynia, és két nyilvános számot szokás figyelni, hogy ezt a nyomot észrevegyék.

A nyitott pozícióállomány azt mutatja, hány szerződés van nyitva, a funding pedig azt, hogy a longok fizetnek-e többet a tőzsde képletébe épített rögzített kamatnál.

Az első szám a nyitott pozícióállomány (open interest), vagyis az egy adott pillanatban nyitott szerződések száma. Minden szerződésnek két oldala van, egy long és egy short, ezért a nyitott pozícióállomány úgy számolja a pozíciókat, hogy nem mondja meg, melyik oldal zsúfolt. Arról sem árul el semmit, mekkora fedezet áll mögöttük, vagyis nem a tőkeáttétel mérőszáma. A második szám a finanszírozási ráta (funding): ezt a két oldal fizeti egymásnak, mindkét tőzsde nyolcóránként, és az egyes kifizetéseket elszámolásnak hívják. Ha a funding pozitív, a longok fizetnek a shortoknak, ha negatív, a shortok a longoknak.^[3][7]

A funding nagysága attól függ, mennyivel jár a szerződés ára a tőzsde által közzétett bitcoin-index fölött vagy alatt; az index fölötti különbséget felárnak nevezik. Amíg a szerződés ára szűk sávon belül marad az indextől, mindkét tőzsde képlete nyolcóránként 0,01%-ban rögzíti a fundingot. Ez a képletbe épített rögzített kamat, amelyet a longok egy nyugodt napon is fizetnek, és az írásban nyugalmi szintnek nevezzük. A funding csak akkor emelkedik e fölé, ha a szerződés ára elég messze kerül az index fölé, és ilyenkor a longok a nyugalmi szintnél többet fizetnek: ez történik, amikor sokan vesznek tőkeáttétellel, és felhúzzák a szerződés árát. A funding tehát azt mutatja meg, mennyit fizetnek a longok azért, hogy tőkeáttételes pozíciót tarthassanak, azt viszont nem, hány ilyen pozíció van, és azt sem, jön-e esés. Mivel a nyitott pozícióállomány mindkét oldalt számolja, az egyik oldal zsúfoltsága a fundingban látszik meg, nem a darabszámban. Ha viszont az október 10-i lánchoz tőkeáttételes longok felgyűlésére volt szükség, akkor a megelőző hetekben mindkét számon látszania kellett volna a longok szokatlan felhalmozódásának, de azokon a tőzsdéken, ahol ez ma is ellenőrizhető, egyik számon sem látszott.

2025. október 10. előtt a funding a Bybiten és a Binance-on egyszer sem emelkedett a nyugalmi szint fölé, a Bybit bitcoin-piacán pedig a tizenhat nap végére nagyjából 5%-kal több szerződés volt nyitva.

A zuhanás előtti tizenhat napot néztük meg, szeptember 24-e éjfélétől október 10-e éjfeléig, a Bybiten és a Binance-on, vagyis azon a két tőzsdén, amelyből az átlagárunk készül.^[2] Ebben az ablakban mindkét tőzsdén 49 funding-elszámolás volt, és a funding egyiken sem került egyszer sem a nyugalmi szint fölé: a Bybiten 13-szor pontosan rajta állt és 36-szor alatta, a Binance-on 9-szer rajta és 40-szer alatta. Ilyenkor a longok kevesebbet fizetnek, mint egy nyugodt napon, ha pedig a funding negatívba fordul, akkor már a shortok fizetnek a longoknak. Mindkét tőzsde képlete szerint a funding csak akkor kerül a nyugalmi szint alá, ha a szerződés ára annyival az index alatt jár, hogy ez a különbség már elmozdítja a fundingot: ilyenkor éppen fordított a helyzet, mint felárnál. A két tőzsde bitcoin-szerződésén tehát a longok a zuhanás előtti hetekben nem fizettek felárat a tőkeáttételes vételért.

A nyitott pozícióállomány csak az egyik tőzsdén ellenőrizhető, mert a Binance nyilvános adatai csak harminc napra nyúlnak vissza, a Bybitéi viszont azokra a hetekre is letölthetők. Október 10-én éjfélkor a Bybit bitcoin-piacán nagyjából 35 300 bitcoinnyi szerződés volt nyitva, minden szerződésnek csak az egyik oldalát számolva. Az 5%-os különbség a tizenhat nap nettó változása: a szám szeptember végén előbb visszaesett, és csak utána fordult felfelé. Önmagában ez a változás keveset mond, ezért a következő szakasz a másik zuhanás előtti tizenhat nap változásával veti össze, ugyanazon a tőzsdén mérve.

Mindez nem jelenti azt, hogy ne lett volna tőkeáttétel. Tőkeáttétel volt, ahogy ezeken a piacokon mindig van; a szokásosan figyelt mutatókon azonban nem látszott a tőkeáttételes pozíciók szokatlan felhalmozódása. Ilyen felhalmozódás kialakulhatott kisebb kriptopénzekben, más tőzsdéken, dollárban mérve vagy olyan számlákon, ahol egyetlen egyenleg fedez minden pozíciót, és ezt ezek a nyilvános adatsorok nem zárják ki.

A bitcoin 2021. május 19-i zuhanása előtt a funding az elszámolások többségében a nyugalmi szint fölött volt, a Bybiten pedig a tizenhat nap végére több szerződés volt nyitva, egy ilyen zuhanás tehát nyugodt és magas mutatók után egyaránt jöhet.

A másik eset 2021. május 19-e. Ugyanezen a két tőzsdéből számolt átlagáron a bitcoin akkor valamivel kevesebb mint tizenkét óra alatt 29,9%-ot esett; aznap ez volt a legmeredekebb esés két olyan záróár között, amelyeket legfeljebb tizenkét óra választott el.^[2] A Nemzetközi Valutaalap (IMF) úgy ítélte, hogy „a májusi meredek eséseket valószínűleg súlyosbította a tőkeáttétel nagymértékű használata …, ami ahhoz vezetett, hogy a tőzsdék automatikusan likvidálták a hitelből nyitott (margin) és a határidős pozíciókat”.^[8] Ez hivatalos értékelés arról, mi tette súlyosabbá az esést, a „valószínűleg” szóval óvatosan megfogalmazva, és az IMF saját adatain nyugszik, nem az itt használt mutatókon.

Az ezt megelőző tizenhat napban a funding a Bybit 49 elszámolásából 42-ben, a Binance-éból 45-ben volt a nyugalmi szint fölött. Az elszámolások többségében tehát a longok a nyugalmi szintnél többet fizettek a shortoknak, és a long oldal zsúfoltsága a fundingban éppen így jelenik meg. Ettől külön adat, hogy a Bybit bitcoin-piacán a nyitott szerződések száma a tizenhat nap végén több mint ötödével volt magasabb, mint az elején. 2025 októberében a funding nem mutatott zsúfoltságot a long oldalon, mert egyik tőzsdén sem emelkedett egyszer sem a nyugalmi szint fölé, a Bybiten pedig, ettől függetlenül, a nyitott szerződések száma nagyjából 5%-kal volt magasabb a tizenhat nap végén. A két szerződésszám azért vethető össze, mert ugyanarról a tőzsdéről és ugyanolyan hosszú ablakból való.

Két esetből nem derül ki, milyen gyakran követi zuhanás a 2021-eshez hasonló állást, és milyen gyakran simul el zuhanás nélkül. Azt viszont megmutatják, hogy egy zuhanás mindkét állapotból érkezhet: ha a mutatók semmi szokatlant nem jeleznek, az még nem jelenti, hogy nincs veszély, ha pedig magasan állnak, az még nem előrejelzés. Október 10. előtt a ma is ellenőrizhető mutatók nem adtak szokatlan értéket, de ha magasan álltak volna, a 2021-es eset szerint akkor sem árulták volna el, mikor jön a zuhanás. Más kérdés, mit rögzített az ár és mit a tőzsdék abban a nyolc percben; ennek megválaszolásához most, a szabály ismeretében, újra elővesszük a nyitó ábrát.

21:20-ra a Bybit bitcoin-piacán 22%-kal kevesebb szerződés volt nyitva, mint közvetlenül a bejegyzés előtt, és ebből a számból nem derül ki, hogy kényszerrel vagy önként zárták-e le őket.

A szabály ismeretében a nyitó ábra meredek szakasza újra olvasható. Minden likvidációs ár, amelyen a zuhanó referenciaár abban a nyolc percben áthaladt, újabb kényszereladást küldhetett egy ajánlati könyvbe, és minden ilyen eladás tovább nyomhatta az árat a következő likvidációs ár felé: ez a korábban leírt hurok. A lassú kezdet után felgyorsuló zuhanás tehát éppen olyan, amilyet a szabályok lehetővé tesznek. Hogy azokban a percekben hány eladás volt kényszerű, azt az ár most sem mutatja meg, így a grafikonból annyi derül ki, hogy a szabályok működhettek, az viszont nem, hogy működtek is.

Hogy eközben mi történt a pozíciókkal, azt a Bybit ötpercenként rögzített nyitott pozícióállománya mutatja meg. 21:20-ra a Bybit bitcoin-piacán 22%-kal kevesebb szerződés volt nyitva, mint közvetlenül a bejegyzés előtt. A csökkenés egy része még a lassú csúszás alatt jött, nagyobb része viszont abba a tíz percbe esett, amely a meredek esést tartalmazza; a szám utána még nagyjából ötven percig csökkent, aztán nagyjából egy szinten maradt. A nyitott pozícióállomány csökkenése azt jelenti, hogy szerződéseket zártak le, azt viszont nem mondja meg, kényszerrel vagy önként, mert ha egy kereskedő maga zárja le a pozícióját, vagy a tőzsde likvidálja, a szám ugyanúgy változik. Ezekből a számokból tehát annyi látszik, hogy pozíciók zárultak le, miközben az ár esett, az nem, hogy melyik okozta a másikat. Azt sem magyarázzák meg, miért ért véget az esés: a nyitott pozíciók állománya összezsugorodott, és az esés véget ért, de az adatokból nem derül ki, hogy az egyik vetett véget a másiknak. Hogy azokban a percekben mit zártak le kényszerrel, arról egy másik tőzsde vezeti a legtisztább nyilvántartást: az, amelyik minden kötését nyilvános blokkláncra írja.

A Hyperliquid tőzsdén, amely minden kötését nyilvános blokkláncon rögzíti, 21:15 és 21:27 (UTC) között legalább 2,1 milliárd dollár értékű kereskedői pozíciót zártak le kényszerrel.

A Hyperliquid nyilvános adatai minden kötést rögzítenek, és minden likvidációnál jelölik, melyik úton ment, így ott a kényszerzárások kötésről kötésre megszámolhatók.^[4] 21:15 és 21:27 között legalább 2,1 milliárd dollár értékű kereskedői pozíciót zártak le ott kényszerrel, likvidációval. Az időablak nem a miénk: egy független rekonstrukció határozta meg, amely a tőzsde nyilvános kötési adataiból készült. Az ablak a meredek esés közben kezdődik, és annak vége után is tart még. Ez az összeg a pozíciók teljes értéke, vagyis a méretük, nem az a pénz, amelyet a tulajdonosaik elvesztettek. A különbség azért számít, mert egy tőkeáttételes pozíció a mögötte álló fedezet sokszorosa, így a kétféle szám messze eshet egymástól. A „kereskedői pozíció” itt a tőzsde felhasználóinak számláit jelenti, nem a tőzsde saját számláit, és az összeg egyetlen tőzsdéé, nem a teljes piacé.

Ez alsó korlát, nem végösszeg, mert két olyan forrást kapcsol össze, amelyek mindegyike csak egy részt lát. Az első maga a rekonstrukció, amelyet ConejoCapital néven tettek közzé a GitHubon. Ez csak a megkerülő úton zárt likvidációkat tartalmazza, így önmagában minden olyan likvidációt kihagyna, amely az ajánlati könyvbe ment.^[9] A második a saját ellenőrzésünk: számlák egy mintájánál kikerestük a kötéseket a tőzsde nyilvános adataiból, és ajánlati könyvben zárt likvidációkat is találtunk, amelyeket a rekonstrukció kihagy; ezeket hozzáadtuk. Az ellenőrzött számláknál a rekonstrukció minden sorához megvolt a megfelelő kötés a tőzsde nyilvántartásában, a többi sornál ezt nem vizsgáltuk. Az ellenőrzés így hitelesebbé teszi a rekonstrukció meglévő sorait, azt viszont nem árulja el, összesen mennyit hagy ki. A kényszerzárások két úton bonyolódhatnak le, és a nyilvántartás mindegyiknél megmutatja, melyiken mentek.

A Hyperliquidon mindkét utat használták: a kényszerzárások egy része az ajánlati könyvbe ment, nagyjából 1,8 milliárd dollárnyi pedig a könyvet megkerülő úton.

A tőzsde nyilvántartása minden likvidáció mellett jelöli az utat, és mindkettőt használták. A likvidációk egy részét a nyilvános ajánlati könyvben, megbízásokkal zárták le; ez a korábban leírt út, amely tovább nyomhatja az árat. A másik részük a megkerülő úton ment: ahelyett, hogy az ajánlati könyvben adták volna el őket, a pozíciókat a tőzsde likvidációs számlái vették át, vagy közvetlenül automatikus pozícióleépítés zárta le őket. Az automatikus pozícióleépítés a pozíciót a másik oldalon álló kereskedőkkel szemben zárja le, a tőzsde referenciaárán, akár akarják azok, akár nem.^[4] A megkerülő út nem érinti az ajánlati könyvet, így az átvétel vagy a párosítás pillanatában ezek a pozíciók nem találkoztak a könyvben várakozó ajánlatokkal. Mindkét út benne van a legalább 2,1 milliárd dolláros alsó korlátban. Nagyjából 1,8 milliárd dollár ment a megkerülő úton, és a rekonstrukció csak ezt az utat rögzíti; a többi az ajánlati könyvben zárt likvidáció, amelyet a saját ellenőrzésünk a mintába vett számláknál talált, és ez a könyvön át zárt likvidációknak csak egy része.

Az ajánlati könyvön át zárt likvidációk teljes összege volna az a szám, amelyre a leginkább kíváncsi lennél, hiszen ez az az út, amely nyomhatja az árat, és éppen ezt az egy számot nem tudjuk megadni. Egy minta megmutathatja, hogy az utat használták, de az egész tőzsdére nem vetíthető ki, mert a mintát a rekonstrukcióban szereplő számlák közül vettük, azok a számlák pedig, amelyeket csak az ajánlati könyvön át likvidáltak, nincsenek benne. A kivetítés azt feltételezné, hogy a rekonstrukción kívüli számlák ugyanúgy viselkedtek, mint a benne lévők, és a nyilvántartásban semmi nem támasztja alá ezt a feltevést. Felülről sem korlátozza semmi a végösszeget, ezért meg sem becsüljük. Nem tudjuk tehát, mekkora volt a könyvön át zárt rész, és így azt sem, mennyivel mélyíthette az esést. A könyvben zárt kényszerzárások a hurok szerint tovább nyomhatták az árat; a megkerülő útra került pozíciókat viszont, amikor ez az út átvette vagy lezárta őket, nem az ajánlati könyvben adták el. Még azon a tőzsdén is, amely minden kötését közzéteszi, csak alsó korlátot tudtunk adni a végösszegre, ahol pedig egy tőzsde nem tesz közzé minden kötést, ott a végösszegre szintén nincs pontos válasz.

Sem az október 10-i mélypontot, sem a likvidációk végösszegét nem lehet egyetlen pontos számmal megadni: a tőzsdék más-más legalacsonyabb áron kötöttek, a legismertebb összesítést pedig a készítője maga is alábecslésnek tartja.

Már az esés mélységére sincs egyetlen szám. Minden tőzsdének saját ajánlati könyve van, és maga hajtja végre a likvidációit, ezért egy gyors esésben a legalacsonyabb kötés nem mindenhol ugyanaz. Október 10-én a bitcoin legalacsonyabb kötései nagyjából 101 000 és 107 000 dollár között voltak a nagy azonnali piacokon, ahol magával a bitcoinnal kereskednek, és a határidős piacokon.^[2] Az átlagárunk két tőzsdéje között az ethernél látszott a legtisztábban a különbség: 21:20-kor a két tőzsde legalacsonyabb ether-kötései 2,6%-nyira voltak egymástól. Az átlagár mélypontja a kettő forgalommal súlyozott átlaga, egyik tőzsdén sem kötés, és nem találtunk olyan elsődleges forrást, amely megmagyarázná, miért nem egyeztek a mélypontok.

A likvidációk végösszegét még nehezebb megfogni. A Coinglass számítása szerint a likvidált pozíciók teljes értéke az esemény körül „meghaladta a 19 milliárd dollárt”, pontos időablak megadása nélkül, az adatszolgáltató saját becslése szerint pedig „a likvidációk tényleges pozícióértéke valószínűleg megközelítette a 30–40 milliárd dollárt”.^[10] Egy másik adatszolgáltató, az Amberdata a saját adatkészletén 9,89 milliárd dollárt közöl, 20:50-től nagyjából tizennégy órára.^[11] A mi alsó korlátunk csak a Hyperliquidot fedi, és csak annak időablakát. Ezek a számok más-más dolgot mérnek más-más időablakban, egyik sem mért végösszeg, és sem összeadni, sem egymással szembeállítani nem lehet őket. A nyilvános végösszegek egyebek közt azért maradhatnak el a valóságtól, mert a Binance nyilvános adatfolyama szerződésenként „1000 ms-on belül csak a legutolsó likvidációs megbízást” közli, így az ugyanazon a szerződésen ugyanabban a másodpercben történt többi likvidáció nem jelenik meg benne.^[12]

A tőzsdék közzétett szabályai az áresést kényszerzárásokká alakítják, és egy ilyen zuhanás nyugodt mutatók után is jöhet, mint 2025-ben, és magas mutatók után is, mint 2021-ben.

A nyitó kérdésre tehát két részben adható válasz: az egyik a mechanizmusról szól, a másik arról, mit láthatott bárki előre. Ami a mechanizmust illeti, a kényszerzárások az egyes tőzsdék közzétett szabályaiból jönnek: egy pozíciót lezárnak, amint a referenciaár átlép egy, a fedezete által kijelölt határt, és egy long lezárása eladás. Október 10-én ezek a zárások olyan percekben történtek, amelyek átfedték az esés legmeredekebb részét, és a Hyperliquidon mindkét utat használták, vagyis a szabályok működésben voltak, miközben az ár a leggyorsabban esett. Hogy a kényszerzárások mennyire táplálták egymást, azt az árból nem lehet kiolvasni, mert az ár a kényszerű és a szabadon választott eladásokat egyformán rögzíti.

A második rész az előrelátásról szól. Azokon a tőzsdéken, ahol a szokásosan figyelt mutatók ma is ellenőrizhetők, 2025. október 10. előtt nem adtak szokatlan értéket, 2021. május 19. előtt viszont magasan álltak, és mindkét esetben zuhanás következett. Mindez két esetre épül: a nyitott pozícióállományt egy tőzsdéről, a fundingot kettőről ismerjük, az október 10-i kényszerzárások nagyságára pedig egyetlen tőzsdén van alsó korlát, mindenhol máshol csak becslés. Ezeken a korlátokon belül a szabályok, amelyek az esést kényszerzárásokká alakítják, nyilvánosak, és ugyanúgy működnek, akárhogy állnak előtte a mutatók, a két eset pedig megmutatja, hogy egy olyan zuhanás, mint az október 10-i, a mutatók mindkét állapotából érkezhet.