Végig
$7,27 +627%
Tradiens Research · Adatesszé · Részvények
Magától értetődőnek tűnik, hogy a részvényeken akkor lehet keresni, amikor a tőzsde nyitva van, hiszen ilyenkor kereskednek velük, és ilyenkor látszik, ahogy mozog az árfolyamuk. Az SPY nevű alap, amely az S&P 500 index 500 nagy amerikai cégét követi, 1993 és 2020 között mást mutat: a nyereség az esti zárás és a másnap reggeli nyitás között keletkezett, a kereskedési órák pedig együttvéve el is vettek belőle valamennyit. Ha a hozam éjszaka érkezett, miért nem lehetett egyszerűen csak éjszakára részvényt tartani, és így begyűjteni?
Görgess tovább: az alapot négyféleképpen lehetett tartani
Egy 2008-as tanulmány
Három pénzügykutató, Michael Cliff, Michael Cooper és Huseyin Gulen egy 2008-ra keltezett műhelytanulmányban a részvénypiaci kockázati prémiumot vizsgálta, vagyis azt a többlethozamot, amelyet a részvények egy biztonságos befektetésen felül fizetnek, jutalmul azért, hogy a befektető vállalja a kockázatukat. A műhelytanulmány olyan kutatás, amelyet a szerzők még azelőtt megosztanak a szakmával, hogy egy folyóirat lektorai átnézték volna. Saját megfogalmazásuk szerint azt találták, hogy „az amerikai részvénypiaci kockázati prémium az elmúlt évtizedben kizárólag az éjszakai hozamokból származik”, a napközbeni hozam pedig „nullához közeli, olykor negatív” volt (az idézetek itt és a továbbiakban saját fordításunkban állnak). Hogy pontosan melyik évtizedről van szó, azt a tanulmány összefoglalója nem adja meg.
Azért köthető egy hozam az éjszakához, mert minden kereskedési nap két szakaszra bontható. Az éjszakai szakasz az egyik nap záróárától a következő nap nyitóáráig tart, a nappali pedig ettől a nyitóártól a zárásig. Mivel a nappali szakasz pontosan ott kezdődik, ahol az éjszakai véget ér, aki mindkettőn át megtartja a részvényt, mindkettőnek az eredményét megkapja, és a kettő szorzata adja ki az egész nap eredményét. Ebből az is következik, hogy ha a három eredmény közül kettőt ismerünk, a harmadik kiszámolható belőlük.
Egy alap huszonhét éve
Egy évtized rövid idő, az SPY-ra viszont 27 évre visszamenőleg is megvan ugyanez a bontás. Az SPY teljes neve SPDR S&P 500 ETF. Az ETF (exchange-traded fund) tőzsdén kereskedett alap, vagyis olyan befektetési alap, amelynek a jegyeit a tőzsdén adják-veszik, akárcsak egy részvényt, ezért minden kereskedési napon van nyitó- és záróára. 2020-ban Matthew Bartolini, aki az SPY-t kibocsátó State Street Global Advisorsnál a SPDR Americas Research nevű kutatócsoportot vezette, az Alpha Architect befektetési cég blogján megjelent vendégírásában éjszakákra és nappalokra bontotta az alap 1993 januárja és 2020 januárja közötti történetét.
Az SPY-t csak éjszakára tartva többet lehetett volna nyerni, mint végig tartva.
Minden cella 1 dollárról indul. Az „éjjel tartva” azt jelenti, hogy záráskor megveszed, és másnap reggel nyitáskor eladod.
Éjjel tartva
Éjjel nem tartva
Nappal tartva
Végig
$7,27 +627%
Csak nappal
$0,89 mintegy −11%
saját számítás: 7,27 ÷ 8,17
Nappal nem tartva
Csak éjjel
$8,17 +717%
Egyiket sem
$1 marad
értelemszerűen; kamat nélkül számolva
Csak éjjel × csak nappal = végig: 8,17 × 0,89 = 7,27. Minden osztásvonalnál kétszereződik a pénz.
Minden sáv 1 dollárnál kezdődik. A teli sáv a forrás száma, a körvonalas sáv a mi számításunk a forrás két számából (7,27 ÷ 8,17 − 1, árfolyamhozam, költségek előtt).
Az eredmény éppen fordított lett, mint amire a legtöbb befektető számítana. A táblázat minden sávja 1 dollárról indul; vesd össze a „Csak éjjel” és a „Végig” cellát. Aki minden zárásnál vett, és minden következő reggel nyitáskor eladott, 717%-ot nyert volna, vagyis minden dollárjából 8,17 dollár lett volna, aki pedig egyszer megvette és utána csak megtartotta, 627%-ot, így minden dollárjából 7,27 dollár lett volna. Mindkét számítás csak az árfolyamot veszi figyelembe, és kereskedési költséget nem von le.
A nappalok
Most nézd a „Csak nappal” cellát. Ennek a sávja csak körvonalas, mert nem a forrás száma, hanem a mi számításunk: a másik kettőből vezettük le, ahogy a táblázat alatti sor mutatja (8,17 × 0,89 = 7,27). Mivel az éjszakák egymagukban többet hoztak, mint az egész, a nappalok együttvéve csak elvehettek belőle. Ha a tartás eredményét elosztjuk az éjszakákéval, a nappalokra nagyjából 11%-os veszteség marad (saját számításunk a forrás két számából; árfolyamhozam, költségek előtt). A forrás a nappalokra saját számot is közöl, de az a másik kettővel összeszorozva nem adja ki a teljes eredményt, ezért azt kihagyjuk.
Arra, hogy a kereskedési órák miért teljesítettek rosszabbul az éjszakáknál, a kutatók két részleges magyarázatot adtak: a sokak által figyelt egyedi részvényeknél a túl magasra felhajtott nyitóárat, a piac egészén pedig azt, hogy záráskor, amikor több az eladó, a vevők csak árengedménnyel veszik át a papírokat. Az SPY nappali veszteségét azonban egyik magyarázat sem számszerűsíti.
Mindebből könnyű volna arra jutni, hogy az éjszaka szinte minden nap jobb volt a nappalnál, a napi bontás azonban megmutatja, milyen messze van ez attól, ami valójában történt.
Napról napra
Bartolini minden éjszakát az utána következő kereskedési nappal is összevetett, vagyis a hétfői zárástól a keddi nyitásig tartó elmozdulást a keddi nyitástól a keddi zárásig tartóval. Ebben az összevetésben a vizsgált nagyjából 6800 kereskedési nap 53%-án hozott többet az éjszaka, ami csak valamivel gyakoribb, mint az, hogy kevesebbet hozott. Napról napra tehát az éjszaka nem volt megbízható nyerő.
A különbség egy szokásos napon ráadásul parányi volt: a napok középső értéke, a medián az éjszakáknál +0,05%, a nappaloknál −0,04% volt. Ilyen kicsi különbségből is idővel nagy lesz, mert minden nap eredménye arra az egész összegre vonatkozik, amelyet az előző napok meghagytak, így a kis előny napról napra összeszorzódik. 27 év kereskedési napjain át halmozódva ebből lett a két végösszeg közötti különbség. A meglepő tehát ez a halmozódás, és nem az, hogy milyen gyakran nyert az éjszaka. A végösszeg ugyanakkor nem megbízhatóbb, mint azok a napi különbségek, amelyekből összeadódott. A forrás saját statisztikai próbája sem tudta egészen kizárni, hogy az éjszaka és a nappal közötti átlagos napi különbség a véletlen műve.
Az előny ráadásul a vizsgált időszakon belül is gyengült. 2002 végéig, amelyet a forrás a dotkom-buborék végének tekint, a csak éjszakai stratégia az egyéves időszakok közel kétharmadában, akármelyik napon kezdődtek is, jobban teljesített, mint ha valaki egyszerűen megvette és megtartotta az alapot, utána viszont már csak nagyjából a harmadukban, vagyis az éjszaka előnye már a 2000-es években fogyni kezdett. Az indexen az éjszakai előny kicsi és egyenetlen volt; azt, hogy az éjszaka és a nappal eredménye mennyire eltávolodhat egymástól, egyetlen részvény mutatja meg igazán.
Egyetlen részvény
2022 júniusában Victor Haghani, az Elm Wealth befektetési cég alapítója Vladimir Ragulinnal és Richard Dewey-val közösen egyedi részvényekre is közzétette ugyanezt a bontást, és az egyik esetük az AMC mozilánc volt. Az AMC-re vonatkozó számításuk 2019 elejétől 2022 május végéig tart.
Ezalatt a három és fél év alatt az, aki az AMC-t minden nyitáskor megvette és minden záráskor eladta, a pénze 99,6%-át elvesztette volna, aki viszont csak éjszakára tartotta, 30 000%-ot nyert volna, vagyis minden dollárjából 301 dollár lett volna.
Az AMC-t csak nappal tartva a pénz 99,6%-a elveszett volna, csak éjszakára tartva 300-szoros nyereség lett volna.
Csak éjszakára tartva$301, +30 000%
1 dollárról indul
0,1¢1¢10¢$1$10$100$1000Csak nappal, nyitástól zárásig0,4 cent maradt, −99,6%
Minden osztásvonal tízszerese a tőle balra esőnek. A 30 000%-os nyereséggel 1 dollárból 301 dollár lesz (maga a dollár és még 300). A sávok azt mutatják, hol végzett az 1 dollár, nem az utat, amelyet közben bejárt. Arra, hogy ebben az időszakban mennyit hozott volna az AMC éjjel-nappal tartva, a forrás szövege nem közöl számot.
Egy tíz évvel korábban megjelent tanulmány segít megérteni, hogyan veszítheti el egy sokak által figyelt részvény napközben azt, amit éjjel nyer. Berkman, Koch, Tuttle és Zhang a legnagyobb amerikai részvényeket vizsgálták 1996 és 2008 között, és azt találták, hogy a kisbefektetők a figyelmüket felkeltő részvényeket főleg a nyitás körül vásárolják, ez pedig a nap többi részéhez képest magasra hajtja a nyitóárat. A leginkább figyelt részvényeknél az átlagos éjszaka 13 bázispontot, azaz 0,13%-ot hozott, az átlagos nappal pedig ugyanennyit veszített.
Az Elm szerzői az AMC-hez hasonló részvényeknél ezt tartják a legvalószínűbb magyarázatnak. Úgy látják, hogy a kisbefektetők akkor döntik el, mivel kereskednek, amikor a piac zárva van, és a megbízásaikat nyitáskor adják le, ez pedig felfelé nyomja a nyitóárat. Ha ez így van, a túl magas nyitóár ugyanannyival szépíti meg az éjszakát, amennyivel rontja a rá következő nappalt, anélkül hogy bárki gazdagabb lenne tőle, és ez megmagyarázhatja, miért került olyan messze egymástól az AMC két száma.
Az Elm szerzői szerint ez a hatás az egész indexet is elérheti, mert a sokak által figyelt nagy cégek nagy súllyal szerepelnek benne. Az indexre azonban a New York-i Federal Reserve Bank, az amerikai jegybankrendszer New York-i tagbankja által kiadott tanulmány más magyarázatot kínál, és ennek a középpontjában egyetlen óra áll.
Egyetlen óra
Hogy kiderüljön, az éjszaka melyik részében érkezett a hozam, Boyarchenko, Larsen és Whelan a New York-i Fed Staff Report nevű tanulmánysorozatában az S&P 500 határidős kontraktusait, az úgynevezett E-miniket vizsgálták. Az ilyen határidős kontraktus megállapodás arról, mennyit ér majd az index egy rögzített jövőbeli napon, és készpénzben számolják el; ezekkel a kontraktusokkal az 1990-es évek vége óta szinte a nap mind a 24 órájában kereskednek, így az árfolyamuk óráról órára követhető. Az adatsoruk 1998-tól 2020-ig tart.
A New York-i idő szerinti hajnali 2 és 3 közötti óra átlagosan évi 3,7%-ot hozott, a teljes éjszaka pedig 3,6%-ot. Egyetlen óra azért érhet fel az egész éjszakával, mert az éjszaka többi órája, hol pluszban, hol mínuszban, együtt nagyjából nullát adott ki. Ezek a határidős kontraktusokon mért éves átlagok, és másképp számolták őket, mint az SPY végösszegeit.
Az egész naphoz mérve, amely zárástól zárásig évi 5,9%-ot hozott, ez az egy óra adta a teljes hozam több mint 60%-át. Nem is néhány jó év szerencséje volt, hiszen az óra hozama az adatsor 23 évéből 20-ban pozitív volt.
A nap huszonnégy órájából egyetlen óra annyit hozott, mint az egész éjszaka együttvéve.
New York-i idő szerint hajnali 2 és 3 között
évente, csak ebből az egy órából
Az egész éjszaka, 16:15-től 9:30-ig
Az egész nap, zárástól zárásig
átlagos éves hozam, költségek előtt
Mindhárom sáv ugyanazon a skálán áll. Az éjszaka többi órája együtt nagyjából nullát adott ki, ezért érhet fel egyetlen óra az egész éjszakával. A tanulmány az összes többi óra átlagát is közli: a legtöbb kicsi, és van köztük negatív is.
A szerzők magyarázata, amelyet ők maguk is érvnek, és nem bizonyított ténynek tekintenek, a zárásnál kezdődik. Ha a nap végén több az eladó, mint a vevő, a fölösleges kontraktusokat az árjegyzők veszik át, vagyis azok a kereskedőcégek, amelyek folyamatosan készen állnak venni és eladni. Ingyen azonban nem teszik: csak akkor vásárolnak, ha az ár annyival lejjebb megy, hogy megérje nekik a pozíciót az éjszakán át tartani. Ez a lenyomott ár lesz a nap záróára, így a nappal hozama valamivel kisebb lesz, az éjszakáé pedig valamivel nagyobb, mert reggelre az ár helyreáll. Ez egybevág azzal, amit mértek: egy erős eladási nap után az éjszakai visszapattanás nagy volt, egy emelkedő nap után jóval kisebb. A mechanizmus tehát a hozam egy részét átteszi a nappalból az éjszakába, de a nappalt nem teszi veszteségessé, hiszen ezeken a határidős kontraktusokon a kereskedési órák így is nagyjából évi 2,3%-ot hoztak, ami az egész nap 5,9%-ának és az éjszaka 3,6%-ának a különbsége.
Arra, hogy egy eladási hullám után miért éppen ekkor jön a visszapattanás, a szerzők egyelőre csak egy nyomot kínálnak, bizonyítékot nem. Megjegyzik, hogy ez az óra nagyjából egybeesik az európai kereskedés kezdetével, amikor megugrik a forgalom, és úgy vélik, hogy az árjegyzők ilyenkor tudják továbbadni új vevőknek azokat a pozíciókat, amelyeket este senki más nem akart átvenni, és szerintük ezért áll helyre éppen ekkor az ár.
A napi kétszeri kereskedés ára
Ha tudjuk, mikor érkezett a hozam, adódik a terv: csak éjszakára kell részvényt tartani. Bartolini ezt is végigszámolta az SPY-ra, azzal a szabállyal, hogy minden zárásnál vesz és minden nyitásnál elad. Ez minden kereskedési napon két megbízást jelentett, évente nagyjából 500-at. Minden megbízásért kétszer kellett fizetni: egyszer jutalékot a brókernek, egyszer pedig a spreadet (vételi–eladási különbözetet), vagyis a különbséget aközött az ár között, amelyen az adott pillanatban venni tudsz, és a valamivel alacsonyabb között, amelyen eladni.
A számítás a spreadet és a jutalékot teljes egészében felszámította: a vásárlás árát megemelte, az eladásét pedig csökkentette az aznapi teljes spreaddel és egy becsült, részvényenként egycentes jutalékkal. A korabeli kereskedési költségekkel a 717%-ot hozó éjszakai stratégia 32%-kal a kiinduló összege alatt zárt. Ez visszamenőleges teszt (backtest), vagyis múltbeli árakon lefuttatott számítás, nem pedig olyan veszteség, amelyet bárki ténylegesen elkönyvelt volna.
A korabeli kereskedési költségekkel a csak éjszakai tartás 0,68 dolláron végzett volna.
Minden cella 1 dollárról indul. Az „éjjel tartva” azt jelenti, hogy záráskor megveszed, és másnap reggel nyitáskor eladod.
Éjjel tartva
Éjjel nem tartva
Nappal tartva
Végig
$7,27 +627%
Csak nappal
$0,89 mintegy −11%
saját számítás: 7,27 ÷ 8,17
Nappal nem tartva
Csak éjjel
$8,17 +717%
$0,68 −32%
a korabeli kereskedési költségekkel (visszamenőleges teszt)
Egyiket sem
$1 marad
értelemszerűen; kamat nélkül számolva
Csak éjjel × csak nappal = végig: 8,17 × 0,89 = 7,27. Minden osztásvonalnál kétszereződik a pénz.
Minden sáv 1 dollárnál kezdődik. A teli sáv a forrás száma, a körvonalas a mi számításunk a forrás két számából; a „Csak éjjel” alatti második sáv a forrás visszamenőleges tesztje a korabeli kereskedési költségekkel, nem olyan veszteség, amelyet bárki elkönyvelt.
A költség azért vitte el a nyereséget, mert nagyjából akkora volt, mint maga a nyeremény, és minden nap meg kellett fizetni. Saját számításunk szerint a forrás tesztjében az éjszaka két ügyletének átlagos költsége valamivel több volt annál, amit egy átlagos éjszaka hozott, és ha minden kereskedési napon az átlagos nyereségnél kicsit nagyobb költséget kell fizetni, abból ugyanúgy összeszorzódik egy veszteség, ahogy a kis előnyből összeszorzódott a nagy nyereség.
Mivel a forrás a saját időszakának spreadjeivel számolt, és olyan költségszabályokkal, amelyek mindkét irányba tévedhetnek, az eredménye nem vetíthető át a mai kereskedési költségekre.
Egy más feltevésekre épülő, más eszközön és más időszakon végzett próba ugyanerre mutat. A New York-i Fed tanulmányának szerzői végigszámolták azt a stratégiát, amely 2004 és 2020 között minden kereskedési napon hajnali 2-kor megveszi és 3-kor eladja az E-minit, és azt találták, hogy költségek előtt átlagosan nyereséges, a spread megfizetése után viszont átlagosan veszteséges volt. A táblázatuk jutalékot nem említ, pedig egy valódi kereskedő azt is megfizette volna.
Ez eddig számítás volt. 2022-ben azonban egy befektetési alap valódi pénzzel is kipróbálta az ötletet.
Egy alap, amely megpróbálta
A NightShares 500 ETF (tőzsdei jele NSPY) 2022 júniusában kezdte meg a kereskedést, befektetési tanácsadója az AlphaTrAI Funds volt. Mivel a jegyeit bárki megvehette a tőzsdén, az éjszakai tartást bárki kipróbálhatta vele. Napközben a pénzét készpénzben és rövid lejáratú amerikai állampapírokban tartotta, este pedig S&P 500 határidős kontraktusokat vett, így éjszaka szinte pontosan együtt mozgott az indexszel, nappal viszont kívül maradt a részvénypiacon.
Az alap éves jelentése, amelyet az amerikai tőkepiaci felügyeletnek, a SEC-nek (Securities and Exchange Commission) nyújtott be, csak az első tizenegy hónapjára terjed ki, 2023 május végéig. Ezalatt az alap a díjai levonása után 7,20%-ot veszített, miközben az S&P 500 index 11,15%-ot hozott, vagyis az alap több mint 18 százalékponttal elmaradt attól a piactól, amelyet követett.
A kezelők ugyanebben a jelentésben a maguk szemszögéből meg is magyarázzák, honnan jött a különbség. Azért indították az alapot, hogy kiaknázzák az éjszakai hatást, amelyet „a felülteljesítés alaposan kutatott forrásának” neveztek, és az olvasatuk szerint az év éppen fordítva alakult: a nappali piacok erősek voltak, az éjszakai szakaszok összességében negatívak, az alapjuk pedig a felépítéséből adódóan kimaradt a nappali emelkedésből.
2023 júliusában az alap igazgatótanácsa az AlphaTrAI javaslatára úgy döntött, hogy bezárja az alapot; ezen kívül más okot az alap SEC-jelentései nem neveznek meg. Az utolsó kereskedési nap július 31. volt, tizenhárom hónappal az indulás után; a terv az volt, hogy ezután az alapot felszámolják, a megmaradt pénzt pedig kifizetik a befektetőknek. Egy második NightShares-alap, amelyet úgy terveztek, hogy éjszaka nagyobb részt tartson az indexből, mint nappal, egy hónappal később zárt be.
A valódi éjszakai alap tizenegy hónap alatt 7,20%-ot veszített, miközben az S&P 500 11,15%-ot emelkedett.
13 hónap telt el az indulástól az utolsó kereskedési napig
Mindkét sáv az alap éves jelentéséből való, ugyanarra a tizenegy hónapra.
Hogy a lemaradásból mennyi írható a költségek és mennyi az éjszakai hozam megfordult mintázatának számlájára, nem tudjuk. Az eredményben az állampapírokon szerzett kamat is benne van, a díjak és a kereskedési költségek mellett, az alap jelentései azonban sem ezeket a tételeket, sem a két okot nem választják szét. Az alap története ugyanakkor nem igazolja és nem is cáfolja a korábbi visszamenőleges tesztet, mert más eszközzel, más években és más költségekkel kereskedett.
A New York-i Fed tanulmányának szerzői később azt is megmérték, mi történt az ő órájukkal az alap körüli években, 2021 és 2025 között.
2020 után
2026 júliusában ugyanezek a szerzők a New York-i Fed blogján, a Liberty Street Economicson visszatértek az órához, és a 2021 januárja és 2025 decembere közötti időszakot vizsgálták. Azt találták, hogy a hajnali 2 és 3 közötti hozam ebben az időszakban „nullához közeli” volt, és ugyanez igaz a Nasdaq-100 és a Dow határidős kontraktusaira is. Visszatekintve azt írták, hogy a két NightShares-alap bezárása összhangban van azzal, hogy a hajnali egy óra mintázata 2020 után gyengült, bár valószínűleg az alapok saját költségei is közrejátszottak benne.
A magyarázatuk ugyanarra a záráskori mechanizmusra épül, mint az eredeti: a zárás előtti utolsó órában az eladók és a vevők közötti egyensúlyhiány napról napra kevesebb mint feleakkora kilengéssel ingadozott, mint korábban, így az árjegyzőknek záráskor kevesebbet kellett átvenniük, és kevesebbet is kerestek rajta. A szerzők modellje két másik tényezőt is számba vesz, amely szintén megváltoztathatta volna a képet: a piac által várt árfolyamváltozások nagyságát és az éjszakai határidős forgalom arányát. Ez a kettő nagyjából változatlan maradt, a mérhető tényezők közül tehát csak a záráskori egyensúlyhiány változott jelentősen. A szerzők ezt a magyarázatot még nem tartják lezártnak.
A frissítésük csak erről az egy óráról szól, a teljes éjszakára nem közöl számot, így abból nem következik, hogy az éjszakai hozam eltűnt. Az SPY-ra ráadásul egy másik forrás arra utal, hogy nem is tűnt el. Az Elm szerzőinek számítása szerint a 2025 márciusáig tartó öt évben az SPY-ba csak éjszakára fektetett egy dollár 1,66 dollárra nőtt, a csak nappal befektetett pedig 1,25 dollárra. A két megállapítás egyszerre lehet igaz, mert attól, hogy a határidős piacon egy óra ellaposodott, az éjszaka többi órája még hozhat, ezekre pedig a frissítés nem közöl számot. Marad tehát a kérdés, hogy végül ki tartotta meg az éjszaka nyereségét.
Kié lett a nyereség
Ebben az adatsorban nem érte meg csak éjszakára részvényt tartani, mert a korabeli költségekkel, ahogy a forrás számolta őket, a kereskedés átlagosan valamivel többe került, mint amennyit az éjszaka hozott. Az alap pedig, amely valódi pénzzel próbálta ki az S&P 500-on, olyan évbe futott bele, amelyben a kezelői szerint a nappalok erősek, az éjszakák gyengék voltak. A nyereség ehelyett ahhoz a befektetőhöz került, aki meg sem próbálta szétválasztani az éjszakát a nappaltól. Aki az SPY-t a teljes huszonhét éven át megtartotta, kevesebbet keresett, mint amennyit papíron az éjszakák egymagukban hoztak, mert a nappalokat is végig kellett tartania, és azok összességében veszteségesek voltak. Cserébe egyetlen további ügyletért sem fizetett, és nem kellett kitalálnia, meddig tart ki az éjszakai előny.
Az összevetés csak az egyes időszakokon belül tiszta. Ugyanazokban az években az éjszakai stratégia a kereskedés költségeinek megfizetése után a kiinduló összege alá került, annak a pénze viszont, aki végig megtartotta az SPY-t, több mint hétszeresére nőtt. A NightShares-alap első tizenegy hónapjában az alapba tett pénz csökkent, az index viszont emelkedett. Egyik összevetés sem jóslat arra, mennyit hoz majd ezután az éjszaka.
A nyereség éjjel érkezett, de ebben az adatsorban az jutott hozzá a legolcsóbban, aki nappal is megtartotta a részvényt.
Az esszé hat adatforrásra épül, és mindegyiknek megvan a saját időszaka: az SPY 1993 januárja és 2020 januárja közötti, osztalék nélküli árfolyamhozama a SPDR Americas Research 2020-as elemzéséből; a NightShares 500 ETF megvalósult, díjak utáni hozama az alap SEC-nek benyújtott éves jelentéséből, 2022. június 28. és 2023. május 31. között; az S&P 500 E-mini határidős kontraktusok óránkénti hozamai 1998 és 2020 között egy New York-i Fed Staff Reportból; ugyanezen szerzők frissítése 2021–2025-re; egyedi részvények és az SPY éjszakai és nappali hozama az Elm Wealth két írásából; végül öt tanulmány érvei a lehetséges okokról. Saját hozamsort nem számoltunk, mert nem találtunk olyan napi nyitó- és záróár-sort, amelyet jogszerűen újraközölhettünk volna, ezért minden ábra megnevezett végpontokat mutat, köztük vonalat nem.
Nem tudjuk megmondani, hogy a NightShares-alap lemaradásából mennyi jött a költségekből és mennyi az éjszakai mintázat megfordulásából, mert egyik forrás sem választja szét a kettőt. Nem közöljük az alap teljes élettartamra számított hozamát, és a 2020 utáni teljes éjszakai hozamot sem, mert a frissítés csak az egyetlen órára vonatkozik. A 2008-as műhelytanulmány vizsgált éveit sem adjuk meg, mert az összefoglaló nem nevezi meg őket, a teljes szöveget pedig nem tudtuk megnyitni. Kimaradtak a soha nem záró kriptopiacok, mert nem találtunk elsődleges forrást arról, hogyan oszlik meg ott a hozam nappal és éjszaka között, a saját napon belüli adatainkat pedig erre a célra még nem ellenőriztük. Napi vonalakat sem rajzolunk az SPY-ra, mert nem találtunk olyan adatsort, amelyet újraközölhetnénk. A kínai éjszakai árengedmény nagyságát sem közöljük, mert az egyetlen becslés, amelyet találtunk, nem adja meg az időszakát. Végül kimaradt a testvéralap, az NSPL részletes története, egy második AMC-időszak és a GameStop (Elm, 2025), egy másik forrásból és más hozamtípussal számolt 30 éves SPY-szám, valamint egy kereskedési stratégiák hozamáról szóló tanulmány (Lou, Polk és Skouras, 2019), mert ezek vagy már szerepelnek ebben a jegyzetben, vagy csak megismétlik a történetet, vagy más kérdésre felelnek.
Az esszé lezárt, egyenként megnevezett múltbeli időszakok adatait mutatja be; nem előrejelzés, nem stratégia és nem befektetési tanács. Élő adatot nem tartalmaz.
Tradiens Research. (2026). Éjszakai műszak (2.0 verzió). Tradiens Data Essays. https://tradiens.com/hu/essays/night-shift
@misc{tradiens2026nightshift,
author = {{Tradiens Research}},
title = {Éjszakai műszak},
year = {2026},
version = {2.0},
howpublished = {Tradiens Data Essays},
url = {https://tradiens.com/hu/essays/night-shift}
}